Arcél interjú Kovács-Mesterházy Zoltánnal

1977-ben született Körmenden, régi őrségi családba, innen jön a gazdálkodás szeretete. 1996-ban Kőszegen mezőgazdasági technikus, majd 2001-ben Keszthelyen általános agrár­mérnök oklevelet szerzett. 2001-2002-ben a devecseri Vicenter Kft. szarvasmarhatenyésztési ágazatvezetője, ezt követően 2019-ig az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság mezőgazdasággal foglalkozó részlegének vezetője. A 2003-tól kialakításra került húshasznú magyartarka tenyészállomány mellett a muraközi ló megmentését vállalták magukra. A nemzeti parki gazdaság a magyartarka és a muraközi lóállomány kialakításáért és a tudatos tenyésztési munkáért 2006-ban miniszteri elismerő oklevelet, a szakszerű őrségi gyepgazdálkodásért 2020-ban Pro Natura emlékplakettet kapott. 2018-tól a Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi docense, és a Muraközi Ló Tenyésztéséért Egyesület elnöke. 2019-től a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetője, 2022. június 1-jétől ügyvezető igazgatója. Nős, két gyermek édesapja, az Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség felügyelője.

A magyartarkával hogyan és mikor kötöttél életre szóló barátságot?
Tanulmányaim során „mindenevő” voltam, mindegy, csak marha legyen. Aztán a sors úgy hozta, hogy az Őrségi Nemzeti Parkban én lettem az, aki arra kapott megbízatást, hogy építsen fel egy természetvédelmi kezelést folytató gazdaságot, magyartarkára alapozva. A gyerekkoromból hozott vonzódás a fajta iránt itt vált szerelemmé. 17 év alatt nulláról egy 300 tehenes törzstenyészetet építettünk fel a kollégáimmal. Nincs olyan fajta, ami ennyi jót adott volna nekem.

Mik a fajta legnagyobb előnyei a mai világban?
A legnagyobb talán a nagyfokú alkalmazkodóképesség. A nagy, intenzív telepeken ugyanúgy megállja a helyét, mint a kisebb paraszti gazdaságokban, a korszerű, maximalista takarmányozást éppúgy meghálálja, mint a holstein-fríz, de a sajtkészítők körében egyre jobban terjedő szénatakarmányozás mellett is kiegyensúlyozottan termel. Jól alkalmazkodik a robottechnológiához, ami egyre több magyartarkás telepen üzemel. Napjaink erősen hektikus időjárási körülményeit, ha nem is kedveli, de viszonylag jól tolerálja. Gyengébb minőségű, vagy kevesebb takarmány esetén ugyan az ő termelése is visszaesik, de nem „esik össze".

A kisebb, családi gazdaságok (50-100 tehenes) ideális szarvasmarhája, jól tejel, jó hízóalapanyagot adó bikaborjai vannak, selejt tehénként jól eladható, és emellett szerényebb igényű. A húshasznosítású állományok hazánk ideális húsmarhái, nála van bőven tej, ami alapja a jó borjúnevelő képességnek, emellett megfelelő rámával és húsformákkal rendelkezik, igen jó hízékonysággal és húsminőséggel.

Nemzeti parkban sok éven keresztül dolgoztál, ismered jól az állattenyésztőket és a természetvédelem munkatársainak gondolkodását. Mi lehet a sikeres együtt működésük kulcsa?
Kezdetben az, ha mindenki felismeri, mi nem pusztán elemi szövetségesei vagyunk egymásnak, hanem egymás nélkül nem is tudjuk fenntartani a védett gyepeket. Majd mindenkinek rendet kellene tennie saját háza táján. Mi, gazdászok kezeljük és műveljük tisztességesen azokat a gyepeket, ahol nincsenek korlátozások, tanuljunk, tanítsunk, műveljük, javítsuk a gyepet, megmutatva a természetvédelemben dolgozó kollégáknak, hogy ha a gyepet (mint életteret is) gondozzuk, ápoljuk, akkor azon a természetvédelmi értékek is gyarapodnak. Mi ezt a munkát elkezdtük.

A teljes interjút a MÁL augusztusi lapszámában olvashatják el.