Arcélben: Schrek Ottó, az MMOE új elnöke

1982-ben született Budapesten. Párjával és kislányával Etyeken él. Gyermekkorában csak néhány alkalommal került kapcsolatba méhekkel, de már akkor is megfogta valami a méhészetben.

Kaposváron szerzett agrármérnökdiplomát 2007-ben. Egyetemi évei során lehetősége adódott részt venni egy farmgyakorlaton az Egyesült Államokban. Így került egy nagy hawaii méhanyanevelő telepre, ahol több anyát állítottak elő, mint akkoriban az összes hazai méhtenyésztő együttesen, így rengeteget tanulhatott a nevelésükről. Az 1 éves gyakorlat végeztével 2005-ben hazajött , befejezte az egyetemet, és várt a lehetőségre, ami el is jött 2009-ben a Fiatal Gazda pályázat keretében. A folyamatos, megfelelő mennyiségű méz előállítása már abban az időben is nehézségekbe ütközött, míg a méhtenyésztés stabil jövedelmet biztosított, és ritkább is volt az ágazatban, így ezzel a tevékenységgel pályázott. 2018 decemberében szakirányú méhészdiplomát szerzett a Szent István Egyetemen. Méhészetét folyamatosan bővíti, a méhanyanevelés és a –vándorlás kihívásainak próbál eleget tenni az eddig megszerzett tapasztalatai hasznosításával. Az MMOE tisztújító közgyűlése áprilisban az egyesület elnökének választotta négy évre.

Mi az, amit a legjobban szeret ebben a szakmában?

Mikor gyerek voltam, kaptunk egy nagy üveg akácmézet, melynek az állagára, színére ízére még ma is emlékszem. Már az elindított bennem egy folyamatot. Majd később, amikor első alkalommal mézesház közelébe kerültem, a propolisz illata egyszerűen elvarázsolt. Idővel, ahogy egyre többet tudtam meg a méhekről, méhészetekről, a méhcsaládok élete egyre inkább lenyűgözött. Ahogy az ember belekerül ebbe a „zsongásba”, szinte lehetetlen kikerülni belőle, egy életre magával ragad.

Mik most a magyar méhészek és méhtenyésztők előtt álló főbb kihívások, és milyen válaszokat lehet adni ezekre?

Az első számú probléma a méhegészségügy, amin változtatnunk kellene. 40 éve problémát okoz az atka, amire egyelőre nincs megoldás. A másik nagy kihívás, hogy szüntelenül képezni kell magunkat, hiszen egy méhésznek nemcsak a méhcsaládok életmódját kell ismernie, hanem az adózáshoz és a marketinghez is értenie kell. Az időjárás és a környezet változásai folyamatos alkalmazkodást igényel. A klímaváltozás hatására egyre kevesebb jó méhlegelőt találni, fel kell keresni újabbakat, illetve igyekezni kell megőrizni az állapotukat. Az elektronikus permetezési napló bevezetése remélhetőleg kiküszöböli azt a problémát, hogy sokszor nem tudni, mikor és milyen növényvédő szert juttatnak ki a növényekre. Gyakran a szerek keveredése okoz olyan hatást a méheknél, ami eddig akár nem is volt ismert. Ezen mérgezések felkutatása rengeteg időt és pénzt igényel. Újdonság a kalászosok virágzó kultúrának tekintése, ami várhatóan méhkímélő permetezést kényszerít ki a gazdáktól. Üdvözlendők továbbá az olyan kezdeményezések, mint a darázsgarázs, utcafásítás program, vagy a méhek számára kedvező növények telepítése.

A méhtenyésztők körében milyen ütemben zajlik a generációváltás?

Jó ütemben halad a generációváltás, ahol van rá lehetőség. Jellemzően a családon belül, örökléssel történik a tulajdonosváltás, de gyakori, hogy a gyerekek már huszonévesen érdeklődnek annyira a méhészet iránt, hogy a szülővel együtt tevékenykednek a gazdaságban. Sok fiatal, jól képzett, nagy állományokat fenntartó méhész van, akik családi, hobbiméhészetből indultak el. Az elmúlt évben három méhtenyésztőnél történt generáció váltás.

Gratulálunk a kinevezéshez, és további sikeres munkát kívánunk!

Az interjú a MÁL júniusi számában jelent meg.