Hiszek a tejtermelők összefogásában
A tejpiacot az elmúlt bő félévben régen látott nyugalom és stabilitás jellemzi. Jó volna, ha ezt a helyzetet a termelők az egymással és a termékpálya más szereplőivel való együtt működés erősítésére használnák ki.
Az EU-27 átlagárai idénre ugyan valamelyest visszarendeződtek, de nem csökkentek a 2021. évi szintre. A közösségi átlagár január óta a 46 ec/kg árszint felett, viszonylag stabilan alakul. A májusi 0,3%-os mérséklődés után a június – az Európai Bizottság becslése szerint – 0,3%- os növekedést hozott, ezzel az uniós átlagár 4%-kal emelkedett az egy évvel korábbi ár fölé.
A hazai felvásárlási ár továbbra is a 164-166 Ft-os sávban mozgolódik, júniusban 0,4%-os mérséklődéssel 164,01 Ft/kg-ra csökkent, amely ugyanakkor már 1%-kal meghaladja az előző évi árat. A kiviteli ár mindeközben 22%-kal emelkedett, az így elért 163,16 Ft/kg 0,5%-ra megközelítette a felvásárlási árat, míg az egy évvel korábbi kiviteli árnál 25%-kal magasabb.
Felvásárlásunk az elmúlt két évben 2,8, illetve 2,2 százalékkal csökkent. A tavalyi adat 1,65 millió tonna. Idén júniusban a felvásárlás (+4%) és a kivitel (+23%) is nőtt előző évhez képest, ezzel az első félévben a felvásárlás 3, a kivitel pedig 12%-kal nőtt 2024/2023 viszonylatában.
A HAZAI TEJTERMÉK-ELŐÁLLÍTÁS
A hazai tejtermék-előállítás természetesen nagyon komolyan megérezte a válságot, 2020-ról 2023-ra 6,5%-ot esett a fogyasztói folyadéktej, 11%-ot a savanyított tejtermék, 7,5%-ot a vaj és 9,5%-ot a sajt termelése hazánkban. A tavalyi mélypont után az idei első öt hónapban látunk biztató jeleket, azaz némi termelésbővülést (fogyasztói folyadéktej +4%, savanyított tejtermék +6,7%, vaj +40%, sajt +8%), azonban az az 5-15 százalékos volumencsökkenés, amit a hazai feldolgozók az infláció miatt elveszítettek, még nem tért vissza a vásárlók kosaraiba.
MERRE TOVÁBB…?
A rövid távú piaci folyamatok európai szintű mozgatórugói a GDP-növekedés mértéke, az energiapiac alakulása, az élelmiszer-infláció alakulása, az eddig valamelyest csökkenő inputköltségek és az eltérő agrometeorológiai kondíciók. Előrejelzések szerint az EU tejfelvásárlása 0,4%-kal emelkedhet a 2024. évben.
Továbbra is magas az importált tejtermékek mennyisége és értéke, ezért különösen fontos lenne, hogy az EKÁER által mért mintegy 300 ezer tonnás nyerstej-kivitelünk a hazai feldolgozás irányába mozduljon. Ezt segítheti az élelmiszer-feldolgozást érintő 50+150 milliárd forintos beruházási programok meghirdetése.
El kellene gondolkozni azon, hogy minden forrásunkat fogyasztói edukációra fordítsuk, meg kell ugyanis győzni a fogyasztókat, hogy a tejtermelés és a tejipar fenntartható, egyensúlyban van a környezettel. Beszélnünk kell a fogyasztóknak arról, hogy milyen komoly állatjóléti programok futnak a hazai szarvasmarhatartásban.
A teljes cikk az augusztusi MÁL-ban olvasható