Nemzetközi felmérést készítettek a fogyasztók igényei és az állatjólét kapcsolatáról
Az Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet az Euroconsumers-el és a Nemzetközi Fogyasztói Kutatás és Tesztelés elnevezésű szervezettel összefogásban „Haszonállatok jóléte: Mit kívánnak a fogyasztók?” címmel jelentést készített a fogyasztók hús- és halfogyasztási szokásairól, az állatjóléthez való hozzáállásukról. A felmérés kiterjedt a fogyasztóknak a haszonállatokra vonatkozó jogszabályok javítása iránti igényének, a magasabb állatjóléti normák között előállított termékek vásárlása során tanúsított fizetési hajlandóságának, valamint az állatjóléti címkézés iránti érdeklődésének és azok értelmezésének a vizsgálatára egyaránt.
Az elmúlt években számos, az állatjóléttel kapcsolatos európai polgári kezdeményezés indult, mely azt jelzi, hogy az állatjólét fontos az uniós fogyasztók számára. A közvélemény egyre erőteljesebben kiáll a jelenlegi állatjóléti előírások javítását célzó intézkedések bevezetése mellett, ezáltal fokozódó nyomás nehezedik a szakpolitikai döntéshozókra. Annak ellenére, hogy az EU rendelkezik világszinten a legszigorúbb normákkal a közelmúltban végzett felmérések eredményei azt mutatják, hogy az állampolgárok úgy ítélik meg, hogy a haszonállatok jóléte terén még mindig jelentős javulásra van szükség. De vajon az állampolgárok tisztában vannak-e az országukban alkalmazott állatjóléti gyakorlatokkal, illetőleg hajlandóak-e/tudnak-e többet fizetni az olyan élelmiszerekért, amelyeket az általánosan alkalmazottnál magasabb állatjóléti normák között állítanak elő?
Az Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet (BEUC), az öt nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetet tömörítő Euroconsumers-el és a fogyasztói termékek és szolgáltatások kutatásában és tesztelésében élenjáró, Nemzetközi Fogyasztói Kutatás és Tesztelés (ICRT) elevezésű szervezettel közös közösen 2023 novemberében „Farm animal welfare: What consumers want”, azaz „Haszonállatok jóléte: Mit kívánnak a fogyasztók?” címmel jelentést készített, melynek magyar nyelvű fordítását ITT érhetik el.
A felmérés célja, módszere
Az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósult felmérés célja az volt, hogy tovább vizsgálja a fogyasztók hús- és halfogyasztási szokásait, az állatjóléthez való hozzáállásukat − beleértve a haszonállatokra vonatkozó jogszabályok javítása iránti igényeket, a magasabb állatjóléti normák között előállított termékek vásárlása során tanúsított fizetési hajlandóságot −, valamint, hogy felmérje az állampolgárok az alkalmazott állatjóléti gyakorlatokkal kapcsolatos ismereteinek szintjét, az állatjóléti címkézés iránti érdeklődését és ezen termékjelölések értelmezési szintjét.
A felmérés 8 uniós tagállam, Belgium, Németország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország kilenc fogyasztói szervezetének bevonásával készült.
A 25 kérdésből álló kérdőívet országonként körülbelül 1 000 válaszadóból álló csoportnak adták ki, akiket az életkor, a nem és a földrajzi elhelyezkedés szerint előre meghatározott szempontok alapján választottak ki. A mintákat utólag súlyozták életkor, nem, iskolai végzettség szerint, hogy azok reprezentatívak legyenek az egyes országok nemzeti lakossága tekintetében. Magyarország részéről a Tudatos Vásárlók Egyesülete vett részt az online kérdőív segítségével történő adatgyűjtésben.
Az európai polgárok túlnyomó többsége eszik húst
Az európai polgárok túlnyomó többsége eszik húst, de a legtöbbjük azt mondja, hogy nem fogyasztja azt minden nap. A felmérés adatai szerint 10-ből 6 válaszadó hetente kevesebb mint öt nap eszik húst, míg 18%-uk azt állítja, hogy naponta fogyaszt húst. Nagyon alacsony (5%) volt azon válaszadók száma, akik soha nem fogyasztanak húst. A húsmentes étrendet követő válaszadók 2%-a vegetáriánusnak, 2%-a peszketáriánusnak és 1%-a pedig vegánnak vallotta magát.
Magyarországon volt a legmagasabb a húsfogyasztás gyakorisága: a hazánkban megkérdezettek 54%-a nyilatkozott úgy, hogy hetente legalább ötször eszik húst, míg 31%-uk mondta azt, hogy minden nap fogyaszt húst. A húsfogyasztás legalacsonyabb gyakoriságáról Svédországban és Németországban számoltak be, ahol a válaszadók körülbelül egyharmada állítja azt, hogy hetente legalább öt napon fogyaszt húst. A legtöbb országban a férfiak és a fiatalabbak azok, akik gyakrabban fogyasztanak húst.
A baromfi a leggyakrabban fogyasztott húsfajta
A felmérésből az is kiderült, hogy a baromfihús a leggyakrabban fogyasztott húsfajta, amit a feldolgozott hús (pl. sonka, kolbász, hamburger), valamint a marha- és a sertéshús követ. Portugáliában, Spanyolországban és Magyarországon a legmagasabb a csirkehús fogyasztás gyakorisága, a válaszadók 74%-85%-a mondta, hogy minden héten eszik baromfit.
A fogyasztók hajlandóak változtatni az étkezési szokásaikon a környezet érdekében
A fogyasztókat egyre inkább aggasztja étrendjük egészségükre és a bolygóra gyakorolt hatása. A BEUC egy korábbi felmérése szerint 3 fogyasztóból 2 hajlandó változtatni étkezési szokásain a környezet érdekében. Elmondható, hogy a csirkehúst gyakran „egészségesebb” (soványabb) húsnak tekintik a fogyasztók, mint például a sertés- vagy a marhahúst. Bár az elmúlt években számos uniós országban nőtt a bio és szabadtartásos baromfitartási rendszerek aránya, azonban a csirkehús előállítása továbbra is túlnyomó részben (mintegy 90%-ban) nagyüzemi, intenzív tartási körülmények között történik. Például az 5000-nél több brojlercsirkét tartó gazdaságok az összes brojlertelepek csak 1%-át teszik ki, de mégis a brojlercsirke állományok 93,5%-át ezen gazdaságok adják.
Nem minden fogyasztó engedheti meg magának a húsfogyasztást
A felmérés válaszadóinak negyede (24%) azt állította, hogy könnyen megengedheti magának a húst, de 17%-uknak komoly nehézséget okoz a húsvásárlás. A holland és a német válaszadók számára okoz legkevésbé nehézséget a hús megfizetése. Ezzel szemben Magyarországon (31%), Portugáliában (22%) és Spanyolországban (20%) volt a legmagasabb azon válaszadók aránya, akik komoly nehézségekről számoltak be a húsvásárlással kapcsolatban.
Ha a hús ára bármilyen okból emelkedne, a fogyasztók 74%-a mondta azt, hogy elsősorban olcsóbb húsfajtákat vásárolna (pl. baromfit a marhahús helyett) és 61%-uk csökkentené a húsfogyasztását. A jelentés rávilágított arra is, hogy míg Magyarországon és Hollandiában a fogyasztók alig több mint fele lenne hajlandó csökkenteni a húsfogyasztását a hús árának emelkedése esetén, addig Portugáliában és Olaszországban 10-ből 7-en hajlandóak lennének csökkenteni azt.
A haszonállatok jóléte fontos a fogyasztók számára
A válaszadók 84%-a jelezte, hogy a haszonállatok jóléte fontos számára (41%-uk szerint nagyon is fontos). Minden országban ez inkább igaz a nőkre, mint a férfiakra. Sok fogyasztó állítja, hogy az állatjólét befolyásolja vásárlási döntéseit – bár az érintett terméktől függően eltérő mértékben.
Érdekes dologra világít rá a felmérés, a nyolc vizsgált országban közel minden második fogyasztó (44%) úgy gondolja, hogy az üzletekben és szupermarketekben kevés állatjóléti szempontból kedvező élelmiszer megvásárlására van lehetőség és csak 19%-uk nem ért ezzel egyet. Ez jól tükrözi azt a szakadékot, amely a fogyasztók által az állati termékek kiválasztásakor képviselt állatjóléti megfontolások és a piac által kínált tényleges lehetőségek között tátong.
A fogyasztók fontosnak tartják az állatjólétet és a legtöbben hajlandóak is fizetni érte bizonyos mértékig
A legtöbb fogyasztó úgy véli, hogy a jelenlegi állatjóléti előírások nem elég jók, 10-ből 9 válaszadó fontosnak tartja új jogszabályok bevezetését a haszonállatok jólétének javítása érdekében, például nagyobb élettér biztosítását, a ketreces tartási rendszerek és a csőr- vagy a farokkurtítás betiltását. Olaszországban és Portugáliában volt a legnagyobb támogatottsága az ilyen jellegű fejlesztéseknek, ezekben az országokban a válaszadók 96%-a, illetve 95%-a fejezte ki támogatását.
A felmérés azt mutatja, hogy a válaszadók valamivel több mint egyharmada (35%) hajlandó lenne akár 5%-kal többet fizetni a magasabb állatjóléti normák szerint előállított élelmiszerekért. Minden ötödik (21%) hajlandó lenne akár 10%-kal többet fizetni, 8% pedig akár 20%-kal többet. Húszból egy (5%) még 20%-nál is többet fizetne az ilyen élelmiszerekért. Mindazonáltal háromból egy (31%) válaszadó azt is jelezte, hogy nem lenne hajlandó többet fizetni. Az is megállapítást nyert, hogy a fogyasztók fizetési hajlandósága a magasabb állatjóléti feltételekkel előállított élelmiszerekért országonként eltérő.
Az állatjóléti gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek alacsony szintűek
Míg az állatjólét egyértelműen érdekli az uniós fogyasztókat és az fontos számukra, a legtöbb fogyasztó (10-ből több mint 6) úgy érzi, hogy nem tud eleget a saját országában alkalmazott állatjóléti gyakorlatokról és mindössze a fogyasztók 3%-a érzi magát „jól tájékozottnak”. Magyarországon a fogyasztók több mint egynegyede érzi úgy, hogy „egyáltalán nem tájékozott” a hazánkban alkalmazott állatjóléti gyakorlatokról.
Általánosságban a fogyasztók a csirkéket és a sertéseket tartják a legrosszabb jóléti körülmények között tartott haszonállatoknak
Azon válaszadók száma, akik szerint a csirkék jóléti körülményei “rosszak” (40%) majdnem kétszer annyi, mint azoké, akik szerint ezek a körülmények “jók” (23%). Ezzel szemben több fogyasztó érezte úgy, hogy a szarvasmarhák és a halak jóléti körülményei “jók”. Például 34%-uk mondta azt, hogy a tehenek jóléti körülményei “jók”, míg 19%-uk érezte úgy, hogy a feltételek “rosszak”.
A fogyasztók egyértelmű és érdemi tájékoztatást szeretnének a haszonállatok jólétéről
Az EU-ban jelenleg csak egy kötelező állatjóléti címkézési rendszer létezik: ez az étkezési tojásokra vonatkozik, amelyeket négy különböző termelési módszer szerint kódolnak (0 = ökológiai tartás, 1 = szabadtartás, 2 = istállózott, de nem ketreces tartás, 3 = ketreces tartás).
A felmérés azonban azt mutatta, hogy a legtöbb tojást vásárló fogyasztó vagy nem vette észre ezt a kódolást (22%), vagy észrevette, de nem értelmezi jól (33%).
Tekintettel a fogyasztók állatjóléti gyakorlatokkal kapcsolatos ismereteinek jelenlegi alacsony szintjére, valamint az állati eredetű élelmiszerek előállításának módja iránti nagyfokú érdeklődésükre, nem meglepő, hogy a fogyasztók igen nagy többsége (10-ből több mint 7 fogyasztó) szeretné, ha az előállítási módszer címkézését minden más állati eredetű termékre (hús, tej, tejtermék stb.) is kiterjesztenék.
A fogyasztók kevéssé bíznak az állatjólétre vonatkozó termékfeltüntetésekben
Mivel a legtöbb állati termék esetében nem kötelező az előállítási módszer címkézése, jelenleg jelentős számú önkéntes állatjóléti feltüntetés létezik az EU-ban. Valójában azonban csak Svédországban, Hollandiában és Belgiumban mondta több fogyasztó azt, hogy bízik ezekben az feltüntetésekben, azokhoz képest, akik nem bíznak bennük. Az „animal welfare-washing” – azaz a megtévesztő, félrevezető, részinformációkat kiragadó, vagy tudományosan nem megalapozott állításokra alapozó, a lakosság/fogyasztók megtévesztését eredményezhető jelenség − tapasztalása rontja a fogyasztók bizalmát a megtévesztő állításokat megfogalmazó márkákkal és általában az állatjólét-barát termékekkel szemben. Ha kiderülne, hogy az állatjólétre vonatkozó állítások hamisak a válaszadók 42%-a nem vásárolna többet az adott gyártótól/márkától, 35%-uk úgy érezné, hogy manipulálták, 19%-uk pedig még a barátait és családtagjait is visszatartaná attól, hogy az adott márkától vásároljanak.
A fogyasztók úgy vélik, hogy a magasabb szintű jóléti rendszerekre való áttérésnek méltányosnak kell lennie
A felmérés azt mutatja, hogy a fogyasztók egyértelműen felismerik, hogy a gazdáknak méltányos kompenzációt kell kapniuk erőfeszítéseikért, amikor a magasabb jólétet biztosító gazdálkodási rendszerek felé mozdulnak el. A válaszadók háromnegyede (74%) szeretné, ha az EU forrásokat biztosítana a gazdák számára a magasabb szintű állatjóléti előírások végrehajtásához.
Tízből nyolc fogyasztó egyetért azzal is, hogy az állatjólétre vonatkozó uniós szabályoknak az állati termékek harmadik országokból az EU-ba irányuló exportjára is vonatkozniuk kellene.
A felmérés készítői remélik, hogy a jelentésben bemutatott megállapítások hasznos betekintést nyújtanak a fogyasztói preferenciákba és a feltárt adatok segítséget nyújtanak a szakpolitikai döntéshozók számára a következő jogalkotási ciklushoz.
Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa