Sűrű napok várnak a MA-HAL-ra az idén

Nehéz éveket éltek át a magyar halászati ágazat szereplői. Miként a nemzetgazdaság többi ágazata, a halászat sem tudta a negatív hatásokat elkerülni. A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezetése, elnöksége a maga eszközeivel azon dolgozott, hogy a tagság minél kisebb veszteséggel élje túl a válságos időszakokat. Az új év azonban új lehetőségeket is megnyit az ágazat szereplői előtt. Ezekről a lehetőségekről beszélgettünk Timmel Edével, a MA-HAL ügyvezető igazgatójával.

Igazgató úr, tavaly március 14-én kapott bizalmat a szakmaközi szervezet ügyvezetői munkakörének ellátására. Igazolhatom, hogy a MA-HAL munkájában nem volt törés, ami nem jelenti azt, hogy ne váltunk volna meg fájó szívvel Sziráki Bencétől. Az Ön belépése sikertörténetként is említhető, mivel a MA-HAL népszerűsége immár az Ön munkássága során, az elmúlt hónapokban nőtt, amit a taglétszám bővülése jelez. Mennyire reprezentatív a szakmaközi szervezet a halászati ágazat szereplőit tekintve?

Én is nagy eredményként könyvelem el, hogy tavaly a taglétszámunk hét új taggal bővült. Szerintem ez nagy megbecsültséget jelent az ágazatban, mert a 120 taggal már 90 százalékot meghaladja a szakmaközi szervezet reprezentativitása. Nekünk az a feladatunk, hogy ezzel az érdekérvényesítő erővel jól éljünk, és jól használjuk fel a munkánk során. A tagság tudja, hogy érdemes a MA-HAL-ba belépni, mert nem csak intenzív és tógazdasági haltermelő, halfeldolgozó cégeket fogunk össze, hanem horgászszervezet tagjaink is vannak, akik erősítik a hátországunkat. Úgy gondolom, eseménydús évet zártunk tavaly, nagy kihívásokkal kellett megküzdenünk, mivel komoly pályázati időszakot éltünk meg az Irányító Hatóság szervezésével, segítségével, amellyel szorosan együtt tudtunk működni.

Milyen feladatok megvalósítására kell koncentrálniuk az idei évben?

Az idei év ugyancsak a pályázatok éve lesz, hiszen a MAHOP Plusz pályázatok már kora tavasszal megnyílnak, s ezért mindent meg is teszünk, segítve az Irányító Hatóság munkáját. Most úgy látjuk, hogy a kríziskompenzációval sikerült tőkét juttatni a tagság számára, amit jó volna, ha az új pályázatoknál saját erőként használnának fel a cégek. A másik fontos feladatnak azt tartjuk, hogy felmérjük az ágazat szereplőinek az igényeit a termelési vonalon. Képet kell kapnunk arról, hogy milyen helyzetben vannak a tagjaink, és milyen irányba kell a fejlesztéseket, a technológiai változtatásokat elindítani. Az előttünk álló pályázati időszakban ugyanis fel kell mérni, hogy gyakorlati oldalról milyen elemekkel gazdagítsuk a pályázati kiírások feltételrendszereit. Egy bizottság fog egy olyan kérdéssort összeállítani, melynek válaszaiból ágazati stratégiát tudunk megfogalmazni. Gyorsan változik a világ, mind gazdasági, mind termelési és piaci oldalról, s ezekre a kihívásokra jó válaszokat kell adni, ezért is vagyunk kíváncsiak minden tagunk kérdőívre adott válaszára. Persze, anonim módon kezeljük a kérdőíveket. Az idén szeretnénk ismét egy állategészségügyi tanfolyamot szervezni, miként egy termelői tanulmányutat is tervezünk megszervezni. Egy szomszédos haltermelő országba szeretnénk elvinni a termelőket, ezzel is bővítjük a szolgáltatásunkat.

A teljes interjút a MÁL februári számában olvashatják