Arab országok küzdelme a búzáért
Az orosz-ukrán háború új helyzetet teremt az egész világ, illetve különösen a Közel-Kelet és Észak-Afrika gabonaellátása szempontjából. Az, hogy a “világ kenyérkosarából” a búza nem kerülhet úgy ki, ahogy az az eddigiekben történt, világszerte élelmiszerdráguláshoz vezet, új lépésekre sarkallva az érintett államokat. Alábbi összeállításunk az arab országok főbb, közelmúltbeli válaszlépéseit és mozgásterét tekinti át.
Egyiptom: búzaínség és GMO-k
A háború februári kezdete előtt búzaigényének mintegy 80%-át a szembenálló felek által fedező egyiptomi kormány rendkívüli intézkedéscsomaggal próbálja elkerülni az ország élelmezési válságát.
Ennek megfelelően lépéseket tesznek a búzaimportjuk diverzifikálására. Már jelenleg is búzát vásárolnak vagy készülnek beszerezni hazánk mellett az Egyesült Államokból, Kanadából, Argentínából, Franciaországból, Romániából, Ausztráliából és Kazahsztánból. A problémát nem a búza mennyisége jelenti, hanem annak a földrajzi távolsággal egyenes arányban növekvő ára, amelyet felfelé húznak az olajárak emelkedése miatt egyébként is megnőtt fuvarozási és kirakodási költségek. Arról nem is beszélve, hogy mindez a külföldi befektetések és az idegenforgalmi bevételek jelentős visszaesése miatt amúgy is megterhelt államkasszára hárul. Nem véletlen, hogy amint arról a MÁL júniusi számának főszerkesztői cikke beszámolt, Egyiptom enyhítette búzaimport-követelményeit, például az elvárt nedvességtartalom vonatkozásában is.
Ezen felül a válság hatásainak enyhítése végett Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök arra utasította a kormányt, hogy növelje a gazdáknak nyújtott pénzbeli ösztönzőket, azért, hogy a belföldi búzaárak egyensúlyban legyenek a nemzetközi árakkal. Emellett növelték az egyes kormányzóságokban bevetett földterületekkel arányosan a búzát átvevő és elosztó állomások számát, valamint meghosszabbították több mint 10 órára azon időtartamot, ameddig a búzát a silók átveszik.
Egyes találgatások szerint az egyiptomi atomenergia hatóság még május végén tett, kétértelmű nyilatkozata, miszerint a mezőgazdasági kutatásokra szakosodott tudósai sikeresen állítottak elő új búzavariánsokat, azt sugallja, hogy Egyiptom a nemzetközileg vitatott és helyenként tiltott, genetikailag módosított növénytermesztésbe fogott.
A kutatóknak sikerült számos nagy hozamú búzavariánst kinemesíteni a Kairótól mintegy 60 km-re fekvő Sharkia kormányzóságban, amelyek állítólag jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mind a termelékenység, mind a sós talajok tűrése, mind a vízhiánnyal szembeni ellenállás tekintetében az atomenergia hatóság álláspontja szerint.
Algéria: súlyos aszály tovább rontja a helyzetete
Algériát is fokozódó búzaválság sújtja, amelyet súlyosbítani fog az előrejelzések szerint a jelenleg az országot érő aszályhullám, amely a legpusztítóbbnak bizonyul az elmúlt harminc év során.
Az algériai gabonaszövetség által előterjesztett adatok szerint a helyi nemzeti gabonatermelés csupán a lakosság szükségleteinek egyharmadát fedezi. Ezt a hiányt főként importból fedezik, amely – elviekben, egyéb olajexportáló országokhoz hasonlóan – nem jelent megoldhatatlan problémát az észak-afrikai országnak.
Amint arra júniusban főszerkesztői cikkben rámutattunk, Algéria is rugalmasabb lett az importelvárásaiban. Ez mutatkozott meg abban is, hogy duplájára emelték a poloskaszúrt szemek minimális arányát.
Marokkó: árszabályozás és az importvámok felfüggesztése
Marokkó Egyiptom és Algéria után a harmadik búzafogyasztó Afrikában. A lakossági fogyasztás meghaladja az évi 14,38 millió tonnát. Az egy főre jutó átlagos fogyasztás évi 200 kg búza, ami háromszorosa a világátlagnak, mivel a kenyér a helyi étrend legfontosabb összetevője. 2014 és 2019 között a búza, az árpa- és a kukoricatermesztés átlagosan csupán a szükségletek 54%-át fedezte a Gabona és Húsfélék Nemzeti Szakmai Hivatalának adatai szerint.
A búza iránti jelentős belföldi igény arra készteti az állami hatóságokat a Marokkói Királyságban, hogy a külföldi verseny elkerülése érdekében garantálják a búza eladási árát, valamint a liszt értékét mesterségesen tartsák lenn azzal a céllal, hogy továbbra is biztosítani tudják a legfeljebb 1,2 dirham körüli kenyérárat. A búza nemzetközi piaci árának emelkedésével, illetve a stratégiai készletek felhalmozásának szándékával Marokkó már korábban felfüggesztette a búzaimportra kivetett vámokat.
Tunézia: jó szezonkilátások és beszállítók cseréje
Tunézia gabonakilátásai talán kevésbé drámaiak: miközben a szakmaközi szervezetek jó gabonatermelésre számítanak az idei szezonban, a szaktárca friss bejelentése szerint gabonaszükségleteik biztosítottak jövő május végéig a durum búza és az árpa, június végéig pedig a búza esetében. A beszállítók más exportőrökre váltottak, mint például Bulgária, Románia és dél-amerikai országok a búza esetében, valamint Franciaország a takarmányárpa esetében.
Az Öböl-menti Együttműködési Tanács: alternatívák és direktimport
Levonva a korábbi, 2008-as válság tanulságait, az Öböl menti államok már korábban is igyekeztek felkészülni az élelmezésbiztonsági sokkhelyzetekre az exportorientált fejlődő országok termőterületeinek megvásárlásának ellentmondásos gyakorlata mellett is.
Szaúd-Arábia állami vállalatai földterületeket vásároltak vagy hosszú távú haszonbérlést folytatnak egyebek mellett az etiópiai Gambela-térségben, Tanzániában, Szudánban és Ukrajnában, ahogy az Egyesült Arab Emírségek befektetési intézményei is számos helyen jelentek meg világszerte, például Namíbiában vagy Mozambikban, sőt, akár Szerbiában és Romániában is.
Számos alternatív mód jelent meg az energiahatékony sótalanító üzemektől kezdve a vízhatékony mezőgazdaságon át a növényeket a közvetlenül a tápanyagban gazdag vízbe ültető hidroponikus gazdálkodás fejlesztéséig.
A sókoncentrációhoz alkalmazkodó növények ültetése, a beltéri vertikális farmok és intelligens üvegházak építése a dubai sivatagban csak néhány azon erőfeszítések közül, amelyeket például az Egyesült Arab Emírségekben a helyi termelés fellendítésére alkalmaznak.
Katar 2017-ben a szomszédos országok gazdasági embargójának célpontjává vált, nemzeti élelmiszerbiztonsági stratégiát indított, amely a források diverzifikálására és a vészhelyzeti tervezésre helyezi a hangsúlyt. Miután az emírség nagymértékben a szomszédos országokból származó élelmiszerimportra támaszkodott – naponta 400 tonna friss tejet és joghurtot importált a Szaúd-Arábiával közös határon keresztül –, az önellátás érdekében tejfeldolgozók építésébe fogott.
Ezzel együtt, a válság akut kiéleződése nyomán a közvetlen behozatal igénye is előtérbe került. Szaúd-Arábia 625 000 tonna búza Európából, Észak- és Dél-Amerikából, valamint Ausztráliából történő importjára kötött szerződést most júniusban.
A szerződéskötés a stratégiai búzakészlet növelésére, biztonságos szinten tartására és az összes igény kielégítésére irányuló erőfeszítések része. A szóban forgó importkontingens 2022 szeptembere és novembere között érkezik.
Más arab országok helyzete ettől lényegesen kedvezőtlenebb. Amin Salam libanoni gazdasági miniszter már május végén bejelentette, hogy Libanon búzakészletei legfeljebb egy hónapig fognak kitartani. Nem véletlen, hogy a búzaszükségletének közel 60%-át Ukrajnából importáló ország a piaci aggodalmai közepette igyekszik importmegállapodásokat kötni különböző országokkal. Tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal, Indiával, Franciaországgal és néhány más európai országgal is a búzabehozatalról.
Hasonló megpróbáltatásokon megy keresztül Jemen is, amelynek új finanszírozási megoldások kidolgozására van szüksége ahhoz, hogy enyhíteni tudja a búzakészletek hiányából és magas áraiból eredő nehézségeket. India hirtelen búzakiviteli tilalma, amely alól Jemen egyelőre nem kapott mentesítést, azzal fenyeget, hogy elmélyíti az éhínségválságot , növelve az élelmiszerár-inflációt, amely az ország egyes részein két év alatt megduplázódott.
A tengeri szállításnak nincs rövidtávon alternatívája
Az ukrán földekről származó búza és más gabonafélék 90%-át általában tengeren szállítják a világpiacokra, csakhogy a Fekete-tenger partvidékének orosz blokádja jelenleg feltartóztatja mindezt.
Az importált búzát a „normális” felállás szerint a Fekete-tengeren keresztül szállították a Földközi-tengerre, majd az egyiptomi kikötőkbe. Úgy összesen hozzávetőleg tíz napot napig tart, amíg az áru megérkezik. (Viszonyításképp, az USA-ból importált búza érkezése körülbelül 24 napot vesz igénybe, míg az Argentínából szállított búza esetében mindez 28 nap).
A gabona egy részét vasúton, közúton és folyami úton átirányítják Európán keresztül, ám ez a mennyiség a tengeri útvonalakon szállítotthoz képest csepp a tengerben. Köztudomású, hogy a szállítmányok azért is akadoznak, mert Ukrajna vasúti nyomtávja nem felel meg a nyugati szomszédokéinak. A kivitel átmeneti elősegítése érdekében jelenleg nemzeti és nemzetek feletti forgatókönyvek egyaránt készülnek, esetlegesen infrastrukturális fejlesztésekkel (gördülő állomány, átrakodó telepek, átmeneti tárolók, stb.), emellett egy fekete-tengeri folyosó kialakítása is reális eshetőség egyes hírek szerint.
A végtelen számú forgatókönyv közepette az sem zárható ki, hogy az arab országok többsége továbbra is a legkönnyebben elérhető és legolcsóbb lehetőségre, az orosz búzára fog támaszkodni, amelynek behozatala az ukrán kikötők bezárása miatt állítólag akár egyenesen növekedhet is.
Miközben az élelmezésbiztonsági válság nyomán arab országokban olyan extrém ötletek is felmerültek újabban, mint a mályvafélék rendszerszintű fogyasztásának felkarolása Jordániában, egyes arab vezetések más megoldásokban is gondolkodnak az elkövetkező, ki tudja, hány szűk hónapra, vagy esztendőre készülve.
Budapest, 2022. július 7.
Dr. Iványi Márton, PhD