A MÁSZ tenyésztési nagydíjasa: A Debreceni Egyetem tangazdasága
A hódmezővásárhelyi kiállítás legeredményesebb kiállítójaként a Magyar Állattenyésztők Szövetsége összevont tenyésztési nagydíját a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság kapta 9 csoport őshonos baromfi - fajta, 6 gidrán ló és 3 juh csoport bemutatásáért. Dr. Oláh Jánossal, a Debreceni Egyetem, Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság, Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet (DTTI), Kismacsi Állattenyésztési Kísérleti Telepének megbízott intézetigazgató-helyettesével a sikeres szereplést megelőző munkáról és az intézmény mindennapjairól beszélgettünk.
A színvonalas szereplést hosszú előkészítő munka előzte meg. Milyen volt a sikerhez vezető út?
Messziről indulnék. Először is meg kell említeni, hogy a Debreceni Egyetem MÉK és AKIT jogelődje a DATE, ahol az Állattenyésztési Tanszék oktatói-kutatói – köztük kiemelten prof. dr. Mihók Sándor professzor emeritus – az országban elsők között ismerték fel az őshonos állatok génmentésének a fontosságát. Gyűjtésekbe kezdtek, és 1975-től fodros tollú magyar ludat, bronzpulykát, gidrán lovakat, csókai cigáját és őshonos tyúkfajtákat vásároltak. A hortobágyi kékesszürke gyöngytyúk elvesztését már nekem sikerült megakadályozni. Mindig törekedtünk arra, hogy a fajtákra vonatkozó tenyésztési programon túl, vonalakat tartsunk fenn, tenyésszünk egymástól genetikailag távol eső egyedeket, részpopulációkat alakítsunk ki, ezáltal is késleltessük a genetikai beszűkülést.
Az Alföldi Állattenyésztési Napokon való megjelenésünkre a gondolat már januárban megszületett. A kiállításra szánt csoportokat külön kezeltük. Kétszer annyi állatot válogattunk ki, mint amennyi valójában be lett mutatva, baromfinál elkülönítve tartottuk a kakasokat, hogy szép maradjon a tollazat. Juhoknál arra törekedtünk, hogy a kiállítás napjára kéthetes bárányok legyenek az anyák alatt, hiszen ez a látvány odavonzza a kiállítási csoporthoz a gyerekeket és az operatőröket is, ezáltal közönségsikert arattunk. A gidrán kancák felkészítése csoportbontással indult, a felvezetést és a bemutatót már több hónappal a kiállítás megnyitása előtt gyakorolták a hallgatók, az edzők és az oktatók, sokszor szabadidejükben.
A hallgatók elköteleződését, gyakorlati ismereteik megszerzését mennyiben tudja segíteni egy ilyen sikeresen működő tangazdaság? Milyen képzések épülnek rá? Vannak olyan tervek, amelyek megvalósításával még eredményesebben tudnák támogatni az oktatást?
A DTTI Állattenyésztési Kísérleti Telepe gyakorlati helyszíne a hetesi gyakorlatoknak, melyen a mezőgazdasági mérnök és osztatlan agrármérnök hallgatók vesznek részt. Minden reggel 6 órakor kapcsolódnak be a telep életébe. Az itt eltöltött időben megismerik és vélhetően meg is szeretik valamelyik fajtát. A lovas képzéseken részt vevő hallgatók mindig nagy örömmel érkeznek. Ha kiscsikó születik, a csikók nevelésével kapcsolatos bánásmódot itt sajátítják el. A Tangazdaság a nyári gyakorlatok, továbbá a tantárgyi gyakorlatok helyszíne is. Vannak szaporodásbiológiai, takarmányozási kísérleteink, készülnek diplomadolgozatok, TDK-munkák és PhD-kutatások. Az egyetemistákon túl a pallagi mezőgazdász diákok is rendszeresen részt vesznek a gyakorlatokon, besegítenek a mindennapi állattenyésztési munkákba. A technikusvizsga lebonyolítása és a szakmai tanulmányi versenyekre való felkészülés is nálunk történik.
A teljes interjút a MÁL júniusi számában olvashatják