A ponty jövőjét felvázoló ágazati stratégiára van szükség

Aktív nyár végi hónapokat élt meg a magyar halászati ágazat. Két olyan fontos esemény is lezajlott, amelyen az édesvízi akvakultúra, a tógazdasági és az intenzív haltermelés hazai és uniós szintű problémáiról, kihívásairól és lehetőségeiről tárgyaltak. Prof. dr. Urbányi Bélával, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) egyetemi tanárával beszélgettünk.

Augusztus utolsó és szeptember első napján Szarvas adott otthont a VI. Carp Konferenciának, amelyet első alkalommal rendezhettek meg Magyarországon. A szarvasi konferenciát két héttel követően Bécsben rendezték meg az Európai Akvakultúra Társaság (EAS) konferenciáját. A szarvasi kétnapos rendezvényen 17 ország több mint száz képviselője vett részt azokon az előadásokon, amelyeken a pontytermeléstől az egészségügyi kérdésekig hangoztak el igen tartalmas, rengeteg új információt tartalmazó előadások. Ami az EAS-konferenciát illeti, igen nagy érdeklődés mellett zajlott, hiszen 2300 regisztrált halas szakember vett részt a 80 szekció zömmel tudományos előadásain, és a kiállításon csaknem 200 vállalkozás mutatta be a legújabb fejlesztéseit. A konferencia szlogenje is sokatmondó volt: a sokszínűség egyensúlya az akvakultúra fejlesztésében.

MEGFELELNI A FENNTARTHATÓSÁGNAK

A szarvasi konferencián elfogadták a szarvasi nyilatkozatot, ami összességében kimondja, hogy a résztvevő országok állást foglaltak amellett, hogy együttesen, összefogva fejlesztik, javítják, modernizálják a ponty termeléstechnológiáját annak érdekében, hogy a ponty a következő évtizedekben is meghatározó szerepet kapjon az európai édesvízi akvakultúrában. Miután a pontytermelés problémáival a résztvevők tisztában vannak, az öt panelbeszélgetésen elég pontosan behatárolták a témaköröket. Az egyik legfontosabb témakört az adta, hogy alapvetően halastavi környezetben nevelik a pontyot, így nagy kihívást jelent a pontyot az Európai Unió által elvárt fenntarthatóság kritériumainak megfelelve termelni. A fenntarthatóság lényege, hogy a természetes vagy ahhoz közeli takarmányozást úgy kell végezni, hogy közben szerves anyagokat is kijuttatunk a tavakba.

A teljes cikket a Magyar Állattenyésztők Lapjának októberi számában olvashatják