Interjú Urbányi Bélával

A klímaváltozás, az aszály az Európai Unióban is ráirányította a figyelmet az édesvízi akvakultúra fenntartható fejlesztésére. Az édesvízi akvakultúrán belül a tógazdasági haltermelésnek is új fejlesztési lehetőségeket kell megvalósítania. Prof. dr. Urbányi Bélával, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet (MATE-AKI) egyetemi tanárával beszélgettünk, aki a közelmúltban két tógazdasági haltermeléssel foglalkozó konferencián vett részt, és az egyiken előadást tartott a tógazdasági haltermelés helyzetéről.

Az utóbbi években rendkívül felerősödtek a hangok arról, hogy vajon a tógazdaságok milyen jövőképet rajzolhatnak meg. A kérdést nem könnyű megválaszolni, mert napjainkban a magyar tógazdaságok küszködnek az elegendő vízellátásért, a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodás feltételeiért, a piaci árak növeléséért, a jövedelmezőségi szint emeléséért. Azt is mondhatjuk, hogy egyáltalán azért folyik a küzdelem, hogy a tógazdaságok tovább folytassák a tevékenységüket, halat termelhessenek, ne szántsák fel a tómedret, és vessék be gabonával, kukoricával.

KÉT KONFERENCIA TANULSÁGAI

A választ azért sem könnyű megadni, mert a hazai tógazdaságok haltermelési, technológiai színvonala alig-alig változott az elmúlt fél évszázadban. Márpedig a 21. században egyre sürgetőbb a változás, mégpedig úgy, hogy az Európai Unió támogatáspolitikájában nagy hangsúlyt kapott fenntarthatósági feltételek is érvényesüljenek.

A professzor rendszeres meghívást kap azokra a nemzetközi konferenciákra, amelyeken az édesvízi akvakultúra, a tógazdasági haltermelés fenntartható fejlesztése a téma. Legutóbb Lengyelországban zajlott egy olyan konferencia, amelyen a lengyel tógazdasági, intenzív és természetes vízi haltermelők vettek részt. Romániában, Bukarestben május 23-24-én pedig, az Eurofish nevű, dán nemzetközi szervezet rendezett egy nemzetközi konferenciát, amelyen 13 országból kétszáz halas szakember vett részt. Ez a konferencia kiemelkedően jól sikerült, mert olyan előadások hangoztak el, amelyekből a tógazdasági haltermelők is sok újat meríthettek, függetlenül attól, hogy a haltermelés mely ágáról volt szó.

A bukaresti konferencián a professzor általános helyzetértékelést adott a közép-kelet-európai tógazdasági haltermelésről. A régió haltenyésztésére jellemző a pontyorientált termelési technológia. Tisztában kell azzal lenni, hogy a pontytermelésben élen járók a lengyelek (évi 22 ezer tonna), a második helyen a csehek állnak (17 ezer tonna), míg a dobogó harmadik fokán a magyar haltermelők vannak (12 ezer tonna). De a román haltermelők is jelentős pontymennyiséget állítanak elő az évi 4 ezer tonnájukkal, s a francia és a német haltermelésben is helyet kap a ponty. A régió haltermelői – ahogy a többi előadásból is kirajzolódott – ugyanazon gondokkal, problémákkal küzdenek, mint a magyar haltermelők.

Ha bővebben szeretnének olvasni a kormoránproblémáról, a gépesítettség és a megfelelő munkaerő hiányáról, a MÁL júliusi számában megtehetik