Napjainkig él a Bakony és a Balaton-felvidék pásztorközössége
Hazánkban a szellemi kulturális örökség nemzetközi napján, október 17-én szokták kihirdetni a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére újonnan felkerülő örökségelemeket. Ebbe a megtisztelő körbe került be 2024-ben a Pásztortudás és hagyományok a Bakony és Balaton vidékén. A térségben a mai napig fennmaradó és élő hagyományokkal rendelkező pásztorközösség igyekszik megszólítani a jövő jószágtartó generációit.
A napjainkban egyre nagyobb ismertségre szert tevő bakonyi és Balaton-felvidéki pásztorközösség országos szinten pozitív példát mutat önszerveződésében. A gyermekkoruktól egymást ismerő, mára idősödő pásztorgenerációk egyedülálló közösséget hoztak létre, melynek fennmaradásáért és bővüléséért egyaránt tettre készek. A köréjük csoportosuló, foglalkozásuk valamely része iránt érdeklődő személyek segítségével új lehetőségek és távlatok nyíltak meg a pásztorok előtt.
2024-ben nyújtották be a jelölési adatlapot a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, melyben felterjesztették a Bakony és Balaton vidékén napjainkig fennmaradó pásztorság tudását és hagyományait mint fenntartásra és megóvásra érdemes gyakorlati és szellemi-kulturális örökségünket. Ennek köszönhetően 2024 őszétől a bakonyi pásztorok is elfoglalták méltó helyüket az UNESCO nemzeti örökségi listáján a 2022-ben ugyanide felkerülő hortobágyi pásztorság mellett.
A térségben a mára már nyugdíjas korosztály mellett még mindig vannak olyan aktív, megélhetésszerűen dolgozó magatarti és fogadott pásztorok, akik legeltető állattartással keresik a kenyerüket. Ugyanakkor a kör gyorsan kiegészült a vidék pásztorainak örökségét őrző és ápoló, a legeltető állattartást kisüzemben végző gazdálkodókkal is, amit a környékbeli pásztorok a mai napig kifejezetten támogatnak. Eddigi ismereteink szerint közel ötvenen őrzik még aktívan ezt az életformát. 2005 környékén indult el egy közösség szervező és tudásátadásra teret biztosító belső kezdeményezés: egyedülálló módon maguk a pásztorok hívták életre a rendszeres közösségi alkalmakat.
A teljes beszámolót a Magyar Állattenyésztők Lapjának márciusi számában olvashatják