Szaporodásbiológiai tanfolyamot tartottak a lipicai tenyésztőknek
A Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete megtartotta első elméleti szaporodásbiológiai tanfolyamát Lajosmizsén 2024. február 10-én. A mesterséges termékenyítés rejtelmei című előadásra nagy érdeklődés volt, a résztvevők hamar megtöltötték a termet. Tanulni sosem késő, ezért a fiatalabb generáció mellett a tapasztaltabb korosztály is szép számmal képviseltette magát a közönség soraiban.
A felkért előadó, dr. Veres Sándor lógyógyász szakállatorvos volt, aki 15 éve végzi fő tevékenységi köreként lovak szaporodásbiológiai gondozását a Dunántúlon, főként Kaposvár környékén.
KANCÁK IVARZÁSA
A kancák szezonálisan poliösztruszos állatok, ivarzásuk szempontjából az évet két részre oszthatjuk. Az aktív szezon általában márciustól októberig tart, azonban a klímaváltozás miatt ez sokszor elcsúszik a megszokottól.
Az aktív-inaktív szezonátmeneti időszakban előfordulhat, hogy az érett tüszőt a kanca akár hetekig is tartogatja, a fedeztetés többszöri próbálkozásra sem sikerül. Ilyenkor érdemes állatorvosi vizsgálatot végeztetni, mert a sikertelen vemhesülés hátterében állhat szervi elváltozás, sérülés. Ha az orvos egészségesnek ítéli meg a tenyészkancát, akkor egy hormoninjekció segítségével a tüszőérést serkentheti, így a kanca 24-48 órán belül fogékony lesz a termékenyítésre, és ismét lehet fedeztetéssel próbálkozni. A másik lehetőség, hogy 2-3 ciklust kihagyunk a szezon elején, hogy állatunk jobban fel tudjon készülni a fedeztetésre, valamint az időjárás is ideálisabb lehet a későbbi termékenyítés során.
A túl gyakori termékenyítést minden esetben érdemes elkerülni, mert az ondó mint idegen anyag a kanca méhét irritálja, és legrosszabb esetben maradandó egészségkárosodást is okozhat az állatnak.
MENNYISÉG VAGY MINŐSÉG
Habár libidójuk és spermaminőségük növekedhet a szezonban, a kancák április-májusi ivarzási csúcsakor a tenyészmének leterheltté válhatnak. A gyakorlatban előfordul, hogy természetes fedeztetésnél napi 3-5 kancát is befedez egy mén, azonban a mennyiség sokszor a minőség rovására mehet. A tenyészménekre érdemes jobban odafigyelni ebben az időszakban, ugyanis a spermaminőségük és általános kondíciójuk is romolhat a túlhasználat miatt.
A tenyészmének túlhasználatát kerülni kell a csúcsidőszakban.
Mesterséges termékenyítésnél az általános gyakorlat a túlhasználat megelőzésének érdekében, hogy a tenyészménektől 2 naponta vesznek spermát.
ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI FELTÉTELEK
A mesterséges termékenyítést minden esetben állatorvosi vizsgálat előzi meg, mely során kiderül, hogy az állatok alkalmasak-e az eljárás használatára. Kancáknál a termékenyítést akkor végzi el az állatorvos, ha a méh tiszta, folyadéktól mentes, és a szaporító szervrendszer többi része is egészséges.
A szaporítóanyagot minden esetben bevizsgálják.
Mének vonatkozásában annak az állatnak a spermája használható fel mesterséges termékenyítés során, amelyik szerológiai illetve bakteriológiai vizsgálaton esik át és ezeken negatív eredményeket szerez, tehát fertőző betegségektől, kórokozó baktériumoktól mentes.
Állategészségügyi és balesetvédelmi szempontból is kedvezőbb a mesterséges termékenyítés.
MESTERSÉGES TERMÉKENYÍTÉS ELŐNYEI
Természetes fedeztetésnél átlagosan a 65%-ot, míg a mesterséges eljárást használva akár a 90%-ot is elérheti a vemhesülési arány.
A sérülések kockázata szinte minimálisra csökkenthető. A mesterséges termékenyítés ezáltal gazdaságilag is jobb feltételeket biztosíthat a tenyésztőnek, mert ha egy tenyészmén az év elején komolyabban megsérül természetes fedeztetésnél, akkor akár a teljes ivarzási szezonra kieshet a tenyésztésből (pl. láb-, péniszsérülés esetén). A gazdaságosság abban is megnyilvánulhat, hogy amennyiben a kancák sárlását össze tudjuk hangolni, úgy egyszerre elvégezhetők a termékenyítések, tehát csökkennek a munkaszervezési feladatok és ezek költségei.
Az állategészségügyi feltételek is kedvezőbbek, mivel az eljárást minden esetben állatorvosi vizsgálat előzi meg, és így könnyebben, hamarabb kiszűrhetünk esetleges betegségeket. Amennyiben a kanca egészségügyi állapota nem megfelelő, vagy a ménen a túlhasználat jeleit veszi észre az állatorvos, a gyógykezelést azonnal el tudják kezdeni, illetve a termékenyítést el tudják halasztani.
Járványügyi szempontból a mesterséges termékenyítés megfelelőbb a természetes fedeztetésnél, mivel az állatok nem találkoznak és fizikailag nem érintkeznek. Ezáltal a fertőzések terjedése lassítható vagy kiküszöbölhető.
A teljes cikk a márciusi Magyar Állattenyésztők Lapjában olvasható, fotó: Tóth Zsuzsanna