Gyepgazdálkodás

A szálfüvek elsősorban kaszálók és rétek fajai, mivel a hajtásnevelésük a kaszáláshoz kiválóan alkalmazkodott. Ezért leveleiket elsősorban a magszárakon fejlesztik, ennek azonban az az ára, hogy általában a legeltetéssel járó rágást és taposást rosszul viselik.

Gyepjeink fajösszetétele kérődző fajok és lovak takarmányozására akkor tekinthető optimálisnak, ha a talajt legalább 50-60%-ban az állatok számára ehető pázsitfüvek, 20%-ban pillangósvirágú fajok és maximum 20%-ban egyéb nem szúrós és nem mérgező kétszikű fajok borítják.

Egy gyep legmegfelelőbb hasznosítási módját számos tényező határozza meg, ezek közül azonban az egyik legfontosabb a terület ökológiai fekvése.

Állatállományunk legelőre hajtása fokozott körültekintést kíván az állat és a gyep szempontjából is.

Gyeptelepítés alkalmával a magkeverék összeállításánál két fő szempontot veszünk figyelembe.

Szeptemberi lapszámunkban hirdettük meg a Keressük az ország legjobb minőségű szénáját! felhívást. A Kőszegi Evangélikus Középiskola kaszálójáról beküldött minta bizonyult a legjobbnak. Cikkünkben a vizsgálati szempontokról és a vizsgálat menetéről írunk.

Hazánkban a legeltetési idény általában április közepétől, végétől október végéig tart. Természetesen vannak ettől eltérő gyakorlatok is. A tejelő állományok rövidebb időszakot töltenek...

A savanyúfüvek a Kárpát-medence teljes területén előfordulnak. A változatos élőhelyekhez szerteágazó morfológiai sokféleséggel alkalmazkodtak.

A savanyúfüvek kifejezés alatt a szittyófélék, a palkafélék (ide tartoznak a sások), a békabuzogányfélék és a gyékényfélék családjába tartozó fajokat értjük.

Szúrós növényfajok alul- és túllegeltetett gyepeinkben is előfordulhatnak. Ismerjük meg kicsit jobban ezeket, a gyepgazda életét megkeserítő vagy éppen elkápráztató növényeket!