A legjobbat termelni, a legjobbnak lenni

Az idei március 15-i ünnepségen Nagy István agrárminiszter Ujhelyi Imre-díjjal tüntette ki Szilágyi Gábort, a Bajcshal Kft. ügyvezető igazgatóját. Az Ujhelyi Imre-díjjal azokat a személyeket jutalmazzák, akik innovatív fejlesztési tevékenységgel kiemelkedő szakmai munkát végeztek az akvakultúra és a halfeldolgozás területén. Szilágyi Gáborral beszélgettünk.

Igazgató úr, gratulálunk a kitüntetéshez. Mondhatnánk azt is, hogy beérett annak a másfél évtizedes munkának a gyümölcse, amelyet a Győri „Előre” Htsz-nél végzett…

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a díjat a csapatom nélkül nem tudtam volna kiérdemelni, ezért nem is érzem úgy, hogy személy szerint nekem jár az elismerés. Mi igazi csapatmunkában dolgozunk, tehát a kollégáim is részesei a kitüntetésnek, csak nekem jutott a megtiszteltetés, hogy Nagy István miniszter úrtól átvehettem a díjat. Ami a cégnevet illeti, hetven év után – nehéz szívvel – megváltunk a halászati termelőszövetkezeti formától, mert mára már elavulttá vált ez a cégforma. Mondhatnám azt is, hogy a kor elszaladt mellettünk, így kénytelenek voltunk Bajcshal Kft.-re módosítani cég nevét és társasági formáját. Valljuk, s ez az ars poeticánk, hogy cégünk kiemelten fontosnak tartja, hogy csak egészséges, hormonoktól, hozamfokozóktól, mesterséges anyagoktól mentes, friss haltermékekkel jelenjünk meg a piacon.

Tény, hogy a Bajcshal logóval ellátott termékek országosan ismertek, ami jelzi, hogy az egyik, ha nem az egyetlen olyan halfeldolgozó cég idehaza, amelyiknek komoly alapanyag-termelő bázisa van a nagyatádi tógazdaság révén.

Kisbajcson új kihívásokkal szembesültem, mert a Győri „Előre” Htsz-nél az innovációra, a fejlesztésre, ezáltal a halfeldolgozás fejlesztésére fókuszáltak. A nagyatádi tógazdaság már ekkor is szoros kapcsolatban állt a Htsz-szel, de ekkor még ott önállóan folyt a haltermelés, bár a tulajdonosi kör azonos volt. Ma már egységben dolgozunk, mindkét üzemet én irányítom. Az eredmények igazolják, hogy minden édesvízi halfajt meg tudunk termelni, tárolni és a feldolgozáshoz előkészíteni. Ez nagy előnye a cégnek. A céget – kis lépésekkel ugyan, de – az elmúlt másfél évtizedben a 21. századi színvonalra sikerült fejlesztenünk. A termékeink nagy része az ország minden területén elérhető, de ehhez igen komoly kutatási, fejlesztési programokat kellett végrehajtanunk a tulajdonosok jóváhagyásával, nem egyszer segítségével. Mi mindig előre menekültünk, s ezt tesszük ma is, mert ha megállunk, akkor a versenytársak elhúznak mellettünk, és lemaradunk. Ezt pedig nem szeretnénk.

Egy feldolgozó üzem akkor rentábilis, ha folyamatos a gyártás. Nem egyszerű feladat az alapanyag biztosítása.

Napi küzdelmet folytatunk a jó minőségű alapanyag beszerzéséért. De nem csak a halról van szó, hanem más alapanyagokról is, így a csomagolóanyagokat, a kész termékekhez a fűszereket, a hagymát, a paprikát stb. említhetném, hiszen készítünk halászlét, pástétomot, salátát, füstölt halat, kaviárt, és sorolhatnám. Ami a hal beszerzését illeti, sikerült a tógazdasági szezonalitást kivédenünk az afrikai harcsa feldolgozásával.

Ön tagja a MA-HAL elnökségének, és a halfeldolgozás területéért felelős, így országos rálátással bír az ágazat tevékenységére. Milyen új kihívásokkal kell az ágazat szereplőinek szembenéznie?

Nem könnyű a kérdésére válaszolni. Az ágazatot részben az intenzív rendszerek fejlesztése és a feldolgozás fejlődése tudja erősíteni. Másrészt azt gondolom, hogy a döntéshozóknak és az Európai Uniónak a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kellene az ágazatra szentelnie. Az édesvízi haltermelésnek a hal termelésén kívül számos más környezeti, természeti értéke van, amit hosszú távon kell fenntartani. A tógazdasági haltermelést nem szabad intenzívvé tenni, mert felborítaná az ökoszisztémát, a vizes élőhely szolgáltatási egyensúlyát.

A vizes élőhely egyensúlya csak úgy tartható fenn, ha az extenzív haltermelés fennmarad, mert így biztosítható a multifunkcionális, körforgásos gazdaság fenntartása. Ha ezt a rendszert megváltoztatjuk, ezek a tavak eltűnnek.

Érdekes módon, a körforgásos gazdálkodást, a fenntartható termelést az Európai Unió támogatja, kihangsúlyozza, hogy egy természetközeli, ciklikus, önfenntartó gazdálkodás a cél. Ez a mi esetünkben már megvalósult, de nem hajlandó tudomásul venni. Pedig ha nem adnak olyan támogatást, amivel a tógazda az intenzív hústermeléssel versenybe tud szállni, akkor a tógazdaságokból kikerülő haltermék el fog veszni, és csak akkor fognak utána kapni, amikor már késő lesz.

Végezetül arról kérdezem, hogy mit jelent Önnek ez a díj? Kérdezem ezt azért, mert számos más szép díj is ott van a vitrinjében.

Minden díj nagyon jól esik az embernek, mert nem számít rá, váratlanul éri, ugyanakkor tudomásul veszi, hogy mások is figyelik, értékelik a munkáját. Örülök, hogy mások is úgy gondolják, hogy sokat dolgozunk, és ez nagy megtiszteltetés.

A teljes cikk a májusi Magyar Állattenyésztők Lapjában olvasható