Ami itt látható, abban egy élet munkája van

Hagyományaihoz híven a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség idén is Kaposváron adta át tenyésztési és tenyésztésszervezési díjait azoknak a juh- és kecsketenyésztőknek, akik az elmúlt években kimagasló szakmai munkát végeztek, és a tenyészállat-kiállításokon aktívan részt vettek. Az Elnökség döntése alapján a Sebők Mihály juhtenyésztési díjat mint az Év Tenyésztője, ezzel a Szövetség vándordíját huszonkilencedik alkalommal Veres István balmazújvárosi juhtenyésztő kapta a magyar merinó fajtában végzett magas színvonalú tenyésztői munkája elismeréseként. Kiváló eredményekkel rendelkezik, jelentős szerepet tölt be a fajta hazai nemesítésében, tenyészállatait a tenyésztők széles köre használja. Veres István lapunknak mesélt a gazdaságról és az útról, ami a sikerig vezetett.

Hol és mióta gazdálkodik?

Balmazújvároson születtem, jelenleg is itt élek feleségemmel és két gyermekemmel. Kisgyermekkorom óta állatokkal szerettem volna foglalkozni, a család életében mindig is szerepet játszott az állattartás, de csak háztáji szinten. Anyai nagyszüleim tejelő teheneket, juhokat tartottak, apai felmenőim pedig pásztoremberek voltak, üknagyapám emellett elismert lódoktor is volt. Édesapám mezőgazdasági gépszerelőként, édesanyám könyvelőként dolgozott. Gyermekként az iskolából hazaérve szívesen segítettem be az állatok gondozásába, majd idővel egyre nagyobb feladatokat bíztak rám. Dédnagyapámtól 6 éves koromban kaptam egy kis fekete merinó bárányt, majd 6 évvel később anyai ági nagyszüleimtől egy magyartarka borjút. Mezőgazdasági szakközépiskolába jártam, ami mellett sokat dolgoztam az állatokkal, ezalatt kis léptékekben, de folyamatosan bővítettük juhállományunkat.

Milyen fajtákkal dolgoznak, mekkora az állomány?

1200 magyar merinó anyajuhot tartunk, aminek körülbelül fele törzsállomány, fele pedig árutermelő, és van néhány racka juhunk. Egészen 2002-ig csak árutermelő állományunk volt, majd a Merinó Világkonferencia hozta meg a fordulópontot, ahol Oláh János, az akkori Nébih (pontosabban annak jogelődje) főfelügyelője biztatott a törzsállomány kialakítására. Azóta az őshonos támogatási programban is részt veszünk. A juhok mellett 120 magyartarka tehén és szaporulata, továbbá 50-60 sertés és 4 nóniusz ló színesíti a gazdaságot, illetve nemrégiben a gyerekek javaslatára tenyésztésbe vontunk egy limousin marhát is. Ekkora állomány szálas- és szemestakarmány-ellátására elegendő termőterülettel rendelkezünk, és a Hortobágyi Nemzeti Parktól bérelt gyepeken tudunk évi 2-3 hónapot legeltetni.

A teljes interjút a Magyar Állattenyésztők Lapjának októberi számában olvashatják