Kardos élet, nemes lélek - Interjú Eördögh Péterrel
50 éven keresztül különböző beosztásokban állt a lótenyésztés szolgálatában. Működése során számos nagypályás ugrólovat és több győztes angol telivért tenyésztett. Szakmai tudását a mai napig önzetlenül megosztja a fiatalabb generációval. 2021. október 23-án a Magyar Állattenyésztők Szövetségének javaslatára az Agrárminiszter Életfa Díj ezüst fokozatával tüntette ki.
Eördögh Péter 1966-ban végzett a Gödöllőn, 1971-ben a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba került, ahol 3 évig volt kerületi igazgató. Ebben az időszakban kezdődött a mezőhegyesi sportló kialakítása, irányítása alatt több nagypályás díjugrató ló is kikerült a gazdaság nóniusz méneséből. 1973-tól 4 évet töltött Sáripusztán, ahol szintén minőségi sportlótenyésztés folyt. 1977-ben átirányították a cecei Béke Mgtsz-be. Feladata a hatalmas veszteséggel működő, szanálásra kijelölt szövetkezet szakmai irányítása volt. 1989-ben a Tatárszentgyörgy-sarlóspusztai székhelyű Kentaurs Kft. termelési igazgatója lett. A cég 250 lóval dolgozott: tenyésztettek és idomítottak angol telivéreket, sportlovakat és túralovakat. Egy olaszországi kitérő után ismét Magyarországon telepedett le, szaktanácsadóként tevékenykedett, nyugdíjba vonulását követően pedig továbbra is aktívan lovagol, fedeztetési állomást üzemeltet, edzéseket tart fiatal sportlovasoknak, tanácsaival, hatalmas gyakorlati tudásával segíti a következő generációt.
1. Nem indult könnyen sem a gyermekkora, sem később a fiatalkora. Mindezek mellett mégis hol fordult a kocka, minek köszönhető, hogy végül sokszor, sokan csábították új munkahelyre?
Nehezen fékezhető, “öntörvényű” gyerek voltam. Rengeteg csínyt követtem el. Az erre való hajlamom végig kísért az életemen. Ennek illusztrálására egy példát említenék: az érettségi bankett éjszakáján Esztregomban felmásztam a Balassi szoborra, és a fején állva, a kardja hegyére feltűztem egy 2 kg-os kenyeret. Ehhez hasonló meggondolatlan cselekedeteim voltak később is az életem folyamán.
Énem másik oldalához tartozott, hogy ami munkát elvállaltam azt igyekeztem maximálisan végrehajtani. Ez már kamasz koromban így volt, amikor a családi jövedelem kiegészítéséhez mezőgazdaságban végezendő munkákat vállaltam. Itt megtaláltam a számomra fontos lovakat és itt kiélhettem az átlagosnál jobb fizikai adottságaimból fakadó lehetőségeket, egyben megerősödött bennem a vonzalom a mezőgazdaság iránt. Életemnek ebben a szakaszában sok háborút megjárt katonatiszttel találkoztam, akik a jó vezetői tulajonságokat ecsetelték történeteikben (egyértelmű és végrehajtható utasítás, emberséges, igazságos megítélése a dolgoknak, a végrehajtás rendszeres és szigorú ellenőrzése, számonkérés, jutalmazás, büntetés). Ezek a dolgok mélyen belevésődtek a tudatomba.
A másik dolog amire a vezetői munkám kezdetén az élet tanított meg, hogy a szervezés, írányítás folyamán legyek lényeglátó. A feladatokat fontossági sorrendbe rendeztem, és ezzel szemben az elvégzésükhöz szükséges rendelkezésemre álló ember-, eszköz- és anyagi lehetőségeimet állítottam.
Rengeteget ellenőriztem (talán túl sokat is) és a tapasztaltak alapján szükség szerint alakítottam, módosítottam az eredeti utasítást.
A fent leírt vezetői módszer, az eközben esetenként elkövetett hibák ellenére is, hosszabb távon eredményes volt, és ezt annak ellenére elismerték, hogy kemény, makacs természetem volt.
2. Kitől, honnan szívta magába a tudást? Kik voltak a példaképei?
A példaképem kemény és határozott Nagyapám, és a kiengyensúlyozott, nyugodt természetű és józan életű Édesapám (akinek a természetét sajnos nem örököltem). A szakmát nagytudású tenyésztők, kiváló állatorvosok, eredményes edzők és trénerek, valamint sok könyv elolvasása és kritikus értékelése alapján igyekeztem elsajátítani. Nekem nagyon sokat számított a személyes tapasztalat. Hosszú ideig voltam képes az állatok viselkedését megfigyelni (nem csak a lovakat), a fejlődésük során történő változásokat, alkati adottságaikat, azok előnyeit és hátrányait.
Egy pár embert megemlítenék a teljesség igénye nélkül akiket meghallgattam és nagy hatással voltak rám: Gencsi Tibor, Hetei Sándor György, Kruchio László.
Edzők: Bodó Imre és Németh Dezső (Sáripusztán szomszédom volt).
Trénerek: Keszthelyi István (Imperiál apját Imit lovagolta), Aperianov Zakariás, Németh Ferenc (Imperiál lovasa), Farkas Tibor.
Két emberről, mint szakemberről és barátról szeretnék megemlékezni:
Egyikük id. Komjáthy György, aki kiváló mezőgazda és lótenyésztő, valamint II. Világháborús huszár volt. Én egy másik, talán kevésbé ismert tulajdonságát emelném ki: EMBER volt (csupa nagybetűvel). A házam leégését követő napon ételhordóban ebédet hozott a családomnak és könnyes szemmel kérdezte, miben tud segíteni. ÉS SEGÍTETT IS!
A másik akit meg szeretnék említeni, a tragikus körülmények között elhunyt dömsödi lótenyésztő, Kovács Mihály. Egy nagy ménes vezetője egy beszélgetés alkalmával röviden így jellemezte (szó szerint idézem) “ Miska egy parasztkupec.” Ez a “parasztkupec” pár kancából tenyésztett Magyar Derby-nyerőt, Kancadíj-nyerőt, Kincsemdíj-nyerőt stb. Halála után senki nem járt utána, hogy a jó eredmények csak a jó párosítás és a jó felnevelés következményei, vagy még más is...
Az a más is, amit még Miska hozzátett azt kellene tudatosan használni a trénereknek, és az eredmények is biztosabban jönnének.
3. Mi volt a titka annak, hogy ahol megfordult, ott a nehéz helyzetben lévő lótenyésztési ágazat mindig kivirágzott?
Nagycsécsi tsz-ben sokat dolgoztam, így elfogadták hogy többet törődök a lovakkal és a lótenyésztéssel is. Ez a nagy tsz-esítés utáni iőszak volt, amit a nagy lóirtás követett. A saját állományból kiválogattam a jó kancákat, és az állományleépítés miatt a szomszédos tsz-ekből is cseréltem pár jót. Ezeket Zs. Nagy Károly lótenyésztési felügyelő ellenőrzésbe vette, és amikor munkahelyet változtattam megvetette a törzstenyészettel rendelkező Mezőkeresztesi tsz-el.
A cecei béke tsz-ben más volt a helyzet, A szanálást követően kerültem oda főmezőgazdász beosztásban. A szanálási eljárás egyik pontja a lóágazat felszmámolása volt. Több mint 200 ló volt a tsz tulajdonában. Az állomány összetételét tekintve :
1. Bábolnával kötött bizományosi szerződés alapján tartott, svéd tulajdonban lévő angol telivér állomány.
2. Bábolnától vásárolt 32 db angol telivér kanca, melyekért pénzzel és csikótörlesztéssel kellet kifizetni.
3. Vegyes magyar félvér állomány, ami részben cecei tenyésztésű, részben pedig az előző vezetés által vásárolt egyedekből tevődött össze.
A fordulatot az hozta a lovak sorsával kapcsolatban, hogy egy este a lakásomon keresett fel, a két éve tartásdíjat nem fizető svéd tulajdonos. Szangvinikus vérmérsékletű ember lévén nehéz volt uralkodnom magamon a szemtelen követelőző viselkedése miatt. Távozása után határoztam el, hogy az Ő tulajdonában lévő álományt kiköltöztetem a nemrég épült új istállóból és helyet cseréltetek a saját tulajdonú telivérjeinkkel.
A másik fontos döntésem a saját félvér állományra vonatkozott. Felülvizsgáltam az egészet és húsbavágóan megszelektáltam. Az eladásra kiejölt egyedeket beáraztuk és egy 3 tagú bizottság intézte az eladásukat, melyből az akkori viszonyok között jelentős árbevétel keletkezett. Ezekben a dolgokban a tsz akkori elöke, Pintér György messzemenően partner volt. Ezek után a szanálás végrehajtását ellenőrző személyeknek feltettem a kérdést: Az új épületben modern tartási körülmények között tartott lóágazatot, amely éppen most jó árbevételt is produkált, vagy a régi szerfás elavult épületekben tartott és veszteséget termelő sertéságazatot számoljuk-e fel?
Így maradt meg Cecén a halálra ítélt lótenyésztési ágazat.
Sarlóspusztán termelési igazgató helyettesként dolgoztam. Itt a lovas idegenforgalom tartotta el a lótenyésztést és a trénigtelepet is. Idegenforgalmi bevétel az őszi vadászlovaglások és a veronai Fieracavallin való részvétel után nem volt tavaszig.
Jeremy sok, baráti alapon hitelbe kapott borjú startert evett meg mire megnyerte a Magyar Derbyt és eredményesen futott Baden-baden-ben.
Az itteni eredményekhez kellet a pedigreeket kiválóan ismerő és jó üzleti érzékű Farkas Ferenc, a jó tréner és lovas Klimscha Albert, és a jó lovas Kállai Pál - akiről eddig nem írták le, hogy az átlagosnál jobban tudott teniszezni is.
Ahhoz, hogy az árbevételt adó bemutatók és egyéb rendezvények is működjenek, kellett Bálint Gábor és Sáli Gábor munkája is.
4. Meséljen a keze alatt megfordult, kiemelkedő lovakról!
Az természetes hogy Bábolna ezzel a pénzfizetéses és csikótörlesztéses kancaértékesítéssel a selejtezéseit oldotta meg. Cece vonatkozásában a 32 kancából 8 volt jó származású, jó tenyésztési eredményű, de koros és legalább 5 éve meddő kanca. Ez a tenyészselejt kategória. Cecére kerülve az első intéznivalóim között volt Bábolnára elmenni és a fenti okokra hivatkozva ezeket a lovakat levetetni a törlesztési listáról. A megmaradó 24 fiatalabb, de lényegesen kisebb tenyészértékű kancákból többek között az 1984-ben az “Év lova címet” elnyerő Rádiumot anyai féltestvérét Remekművet és még több jó lovat sikerült tenyészteni.
A félvértenyésztés is folyatódótt, több telivér (Dárius, Tacitus) apaságú fiatal ló került Olaszországba Adriano Bondi és Caleffi Lucianó révén, ahol az ugrósportban eredményesen versenyeztek.
Olaszországba került a Cecei tenyésztésű Melisseus (Be My Grey – Melissa - Circinus) galopp pályáról lejövő telivér, ahol átlovaglása után több 135 cm magasságú versenyt is nyert, majd fedezőménként is használták. Onnan visszakerülve a magyar félvér fajtában volt tenyésztési engedélye. Félvér ivadékai közül 5 db kiváló eredményt ért el a Nemzeti Vágtán.
Be My Grey Cecén született félvér fia kettesfogatban Pöppl József komlói hajtóval 3 egymást követő évben Magyar Bajnokágot nyert távhajtásban úgy, hogy minden alkalommal másik párja volt. Teljes testvérét, Gringót 31 évesen célpárosításra használják a magyar sportló fajtában.
Be My Grey és Melisseus is az én tulajdonomba került, végső pihenőhelyük is az én tanyámon van. Emléküket kopjafa őrzi.
5. Köztudott, hogy segíti, támogatja a fiatalságot. Mit üzenne a jövő lótenyésztőinek?
A fiatalok támogatását egy esemény folytán kezdtem el Táborfalván. Az itt rendezett öttusa világbajnokság lovas számának 50. évfordulója alkalmából egy rendezvény keretén belül amatőr ugróverseny is volt. Ennek egyik résztvevője Majnár Anita, akinek szülei valamikor munkatársaim voltak és Anitát kicsi kora óta ismertem. A verseny után megkeresett, hogy tudnám-e segíteni munkájában. A válaszom az volt, hogy próbáljuk meg és később eldöntjük, hogy tudunk-e közösen dolgozni. Hogy azóta mennyi idő telt el, azzal tudom felmérni, hogy Anita első tenyésztésű csikója, az akkor kiscsikó Búzaszál, ma Anita saját kiképzésével az ugróversenyek résztvevője.
Anita nem csak versenyez, hanem tenyészt is angol telivér és kisbéri félvér fajtát, természetesen a tenyésztéssel kapcsolatos dolgokban is tapasztalataimmal támogatom, illetve figyelemmel kísérem tanítványai fejlődését és szükség esetén tanácsaimmal segítem.
Én minden esetben segítek a tanácsot kérő fiataloknak, de tanácsot csak annak lehet adni aki, igényli. Ezt erőltetni nem lehet és nincs is értelme.
A mai magyar fajtákat tenyésztő egyesületek és magánszemélyek megelégednek a most nyújtott teljesítményükkel, holott ezek a fajták kb. 30-40 évvel ezelőtt a sportban nemzetközi szinten is megállták a helyüket, ezért egész Európában keresett árucikk volt a magyar ló.
Talán egy megtörtént esettel támasztanám alá a mai helyzetet. Az egyik magyar fajtát tenyésztő egyesület előadót keresett egy tenyésztői gyűlésre. Az előadás tárgya a fajta múltja volt. Mint előadó, felvetődőtt egy neves szakember neve, amit azzal az indokkal vetettek el “Őt nem lehet felkérni mert megsérti a tenyésztőket”. Tehát az építő kritika gyakorlása sértés számba megy. Végül más lett a tárgy előadója, aki egy nagyon értékes előadást tartott, végnélkül sorolva a fajta kiváló eredményt elért egyedeit. Az igaz, hogy nem sértett meg senkit a hallgatóságból, de fel sem merült senkiben a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy ugyanazt a fajtát tenyésztve a teljesítmények meg sem közelítik a régieket. Mi volt az a plusz amiért azok sokkal jobbak voltak?
A teljes cikk a júliusi MÁL-ban olvasható