Negyvenkét éve koppan az árverési kalapács

A napokban tölti be nyolcvanadik életévét Székely Pál, aki élete nagyobb részét a hazai juhtenyésztésben és a juhtenyésztők szolgálatában töltötte. Ezt elismerve dr. Nagy István Agrárminiszter ezüst életfa kitüntetést adományozott a juhtenyésztők között csak Pali bácsiként tisztelt szakembernek. Székely Pál ma is aktív, a kosárverések elképzelhetetlenek nélküle, no és a személyével szinte összeforrt árverési kalapácsa nélkül.

„Az agrárminiszter az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta Székely Pálnak, a hazai juhtenyésztés érdekében végzett hatósági munkásságáért, valamint a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség létrejöttében játszott szerepéért” – adta hírül pár hete a szakmai sajtó a lakonikusan rövid hírt. Persze nehéz is lenne azt a több évtizedes munkát néhány mondatban összefoglalni, amit Pali bácsi végzett, hiszen a szakmérnöki diploma 1972-es átvételét követően végig a juhtenyésztésben dolgozott. Pedig pályakezdő ifjúként még azt szerette volna, ha munkanapjait Budapesttől távol, a jószág mellett töltheti, de már friss diplomásként a fővárosban egy íróasztal mögött találta magát, kezdetben az Ágker Kft. előadójaként, majd az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Főfelügyelőség (OTÁF) üllői telephelyén osztályvezetőként, majd igazgatóként tevékenykedett. Innen került az OTÁF (később ÁTMI, majd OMMI) budapesti központjába, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Az Ágkernél belekóstolt a gyapjúforgalmazás teendőibe, de későbbi munkahelyein már hozzá tartozott az ország juh törzstenyészeteinek felügyelete és minősítése, nevéhez fűződik a hazai juh-tenyésztésszervezés és teljesítményvizsgálat megszervezése, valamint a juhok teljesítményvizsgálati kódexének kiadása, és a tenyésztési eredmények éveken át történő közlése.

Az árverések és licitek világába kéretlenül került. 1981-ben ugyanis a Bábolnai Állami Gazdaság akkori vezetője úgy döntött, hogy suffolk tenyészkosait nyugati típusú árverésen szeretné értékesíteni. Ennek egyáltalán nem volt hagyománya idehaza, így a licit vezetésére alkalmas szakember sem volt az országban. A választás mintegy véletlenül került a fiatal szakemberre, aki végül sikerrel oldotta meg a feladatot. Ezt követően gyakran kérték fel más haszonállatfajok árveréseinek levezetésére is. A kalapács azóta is Székely Pál kezében maradt, része lett a juhtenyésztés hazai történetének.

Kos- és bakáverések manapság a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség (MJKSz) – mint az összes hazai juh- és kecskefajta esetében elismert tenyésztőszervezet – kosnevelő telepein történnek. Ilyen telepek a magyar merinó, a hortobágyi fehér és fekete racka, a cikta, a cigája és tejelő cigája, a gyimesi racka, valamint a magyar parlagi kecske fajták vonatkozásában vannak. Ezekre a származás és küllem alapján kiválasztott, hím ivarú növendékek kerülnek be. A beszállított egyedek központi felnevelését követően a tenyészkos- és -bakjelöltek éves korban küllemi minősítésre kerülnek, majd nyilvános árverésen értékesíti őket a szövetség, elsősorban tagjai számára.

Ha többet szeretne megtudni az árverésekről és Székely Pálról, a cikket a Magyar Állattenyésztők Lapjának májusi számában olvashatja teljes terjedelmében.

Fotó: MJKSz