A magyar lófajták hatása az ukrán hátas kialakítására - I. rész
Írta: Irina Tkachova, PhD*
* Ukrán Nemzeti Agrártudományi Akadémia - Állattenyésztési Intézet, Harkov
Orosz nyelvről magyarra fordította: Antal László
Az ukrán hátas lófajta kitenyésztését a II. Világháborúban megfogyatkozott állomány helyreállítása tette szükségessé. Olyan fajta kitenyésztését irányozták elő, amely az ukrán sztyeppei viszonyokhoz jól adaptálódik, életerős, kitűnő munkakészségű és képes e tulajdonságokat átörökíteni. A fajtáról egy igen rövid summázást olvashattak 2022. januári Lapunkban, a teljes cikk online, a honlapunkon érhető el.
Az új fajtacsoport kitenyésztése a Szovjetúnió marsallja, Sz. M. Bugyjonnüj kezdeményezésére kezdődött meg 1945-ben. Az ukrán Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézet (Harkov) 1946-ban felmérte az ukrajnai megyék lótenyésztési helyzetét, amely siralmas volt. A ménesek állományát ugyan 1941-ben sikerült keletre menekíteni, mégis nagy károkat szenvedtek. A tenyészeteket helyre kellett állítani. Erre a célra a hadsereg lóállománya csökkentéséből származó kancákat, úgyszintén a háborús jóvátétel keretéből származó tenyészkancákat használták fel.
A ménesekben és egyéb gazdaságok törzstenyészeteiben jelentős állományt gyűjtöttek össze, melynek egy része hazai hátas típusú lovakból, valamint nyugat-európai fajták egyedeiből állt, amelyeket a katonaságtól kaptak.
A magyar fajták – nóniusz, Furioso-North Star, gidrán - jelentősen hatottak az ukrán hátas genotípusára, erről tanúskodik egy sor modern kancacsalád származása.
Az említett fajtákhoz tartozó kancák képezték a teljes törzskanca állomány alapját, amelyet keresztezve Európa legjobb sport típusú fajtáival alakult ki a hazai sportfajta.
A magyar fajták Ukrajnában
1946-ban a „Lótenyésztés” adott hírt J. I. Szenykovszkij cikkében a magyar fajták csoportjairól, amelyek egyedeit a Kirovográdi méntelep körzetében helyeztek el. A cikk részletezte, hogy 1945 tavaszán a Kirovográd megye Meljovói járásába Hmelynyick megyéből 12 kancát és egy mént hoztak. Ez év őszén a moldáviai Ungenből kétszáz kancát adtak át Kirovográdba, ebből 63 volt olyan, amely megfelelt a magyar fajták típusának. A cikk közli, hogy a Hmelynyickből érkező kancák nóniusz típusúak, az Ungénből odaszállítottak a gidrán típust képviselték. Egyik csoport sem volt homogén.
Az új fajta kitenyésztését ménesi viszonyok között lehetett megvalósítani. Ezért a Dnyepropetrovszki területen működő 173 számú Ukrán katonai ménesben összpontosítottak 308 kancát és 25 fedező mént. Itt helyezték el a legtöbb magyar fajtákhoz sorolható kancát is.
A ménállomány: 9 trakehneni, 4 hannoveri, 1 magyar, 9 angol telivér és 6 félvér. 1945 és 1948 között a ménesben tanulmányozták az összegyűjtött tenyészanyagot, elvégezték a mének tenyészértékelését, majd az eredmények tudatában készítették el a további párosítási terveket. Ekkor véglegesítették a tenyésztési tevékenység irányát. Természetesen az állomány a periódus végére adaptálódott és akklimatizálodott a helyi viszonyokhoz.
Doktori disszertáció a magyar eredőkről
A magyar „jóvátételi” állomány további alkalmazásáról Pjotr Jákovlevics Belán „Az Ukrán hátas-igás ló típus kialakítása eredményei a 173 számú ménesben” című kandidátusi disszertációjában ír. P. J. Belán a 173-számú ménes főállattenyésztője volt ebben az időben. Adatai szerint e ménesben összpontosították a legnagyobb állományt, amely nóniusz, Furioso-North star, gidrán és angol félvér kancákból tevődött össze. A ménes törzs-könyvében találhatók olyan kancák, amelyek születési helye a mezőhegyesi ménes volt. Az irattári dokumentációból megállapítható, hogy a magyar lovak első csoportja 1945. január 18-án, majd április 13-án, jűlius 27-28-án (Mezőhegyesről) és még egy csoport 1945. október 20-án érkezett. Sok ló nyereg alatt volt bélyegezve. Ezt a tényt a méneskönyvben rögzítették is. A bélyegzés alapján meglehetett állapítani a lovak születési helyét, az egyed származását, fajtáját: kereszt lekerekített végekkel - nóniusz, három ágú villa - Furioso, üstökös csillag - North Star, hat ágú csillag - gidrán.
A gazdaság két méneskönyvében regisztrálták az ide érkezett lovak adatait: a ménekét az 1-számú könyvben, a kancákét a 2-es könyvben. A kancákat „magyar” (венгерская) fajtájúként jelölték meg.
A kiválasztott kancák főleg fekete, sötét pej és pej színűek voltak, melyek 1933-1940 években születtek. Méreteik: marmagasság (bottal) 160.8 (154-167) cm, törzshossz 163 (153-173) cm, övméret 195,6 (186-204) cm, szárkörméret 20,8 (19,5-22) cm. A legtöbb kanca törzse hosszabb volt, mint a marmagassága (4-6 cm), masszív felépítésűek, jó csontozatúak voltak.
Új belépők a nemesítési munkába
1951. november 29-én a Szovjet Unió Mezőgazdasági Minisztériuma 1789. számú utasításával kötelezte az illetékeseket az ukrán hátas-igás fajta tenyésztési munkájának a megjavítására. Ekkor „léptek be” a nemesítési munkába a Provalszki, Szkadovszki, Alexandriai ménesek, s néhány Dnyepropetrovszk, Harkov területi és kárpátaljai kolhoz és szovhoz. Ebben az időben a ménesekben a kívánalmaknak megfelelő 623 kancát tartottak nyilván, ebből 306-ot az ukrán (173 sz.), 130-at a Provalski, 117-et az Alexandriai ménesben.
A Provalszki ménesben 3 ukrajnai ménesből gyűjtötték össze a valaha tenyésztett orosz hátas fajta maradványait, valamint jó minőségű félvéreket. Ezek között voltak (30% körül) angol telivér, trakehneni és hannoveri mének származékai. Ugyan csak ide kerültek a Rosztov megyei Vorosilov ménes magyar kancái, amelyekről szovjet szakemberek igen jó véleménnyel voltak.
1953-ban a Mezőgazdasági Minisztérium Lótenyésztési Főigazgatóságának utasítására az Ukrán ménesben szélesebb körben alkalmaztak angol telivér méneket, melyek közül Brig és Reaktív bizonyultak legsikeresebbeknek. Az alaptípusú kancákat magyar, trakehneni és a keresztezésekből származó ménekkel fedeztették. A tömegesebb kancák fedeztetésére angol telivér méneket, a könnyebb típusú kancákat pedig magyar, bugyjonnüj, trakehneni ménekkel fedeztették, de alkalmaztak már az említett ménesekben született méneket is.
1954-ben kapcsolódott be a fontos tevékenységbe a Ternopol megyei Jagolnicai ménes. A kanca állomány itt magyar kancák, arab és angol telivérek utódaiból tevődött össze.
1954-ben a Szovjetunióban nagy lóállomány csökkenés zajlott le, a Provalszki és Szkadovszki ménesek egyszerű szovhozokká alakultak át. 1959-ben pedig a 173 számú Ukrán katonai ménest felszámolták. E ménes lóállománya nagyobb részét a Dnyepropetrovszki, Derkulszki, Alexandriai és Jagolnicai ménesekben helyezték el.
Megváltozott tenyészcél
A sportirányú tenyésztési orientáció 1954-ben vette kezdetét, ezzel megváltozott a tenyésztési cél és kiderült, hogy sport célokra legalkalmasabbak a következő keresztezési variációk során nyert egyedek:
angol telivér x orosz hátas x trakehneni x magyar,
angol telivér x magyar,
angol telivér x hannoveri x magyar,
angol telivér x trakehneni x magyar.
P. J. Belán szerint 1955-ben a kívánatos típusú lovak száma az ukrajnai ménesekben, szovhozokban, kolhozokban meghaladta a 2500 egyedet, ezen belül 110 mént lehetett ebbe a kategóriába sorolni.
Ebben az időben az ukrán fajtacsoporthoz tartozó lovak olyan hírnévre tettek szert, mely szerint fel sem merülhetett a fajtacsoport további tenyésztésének korlátozása.
A legkülönbözőbb lovas-sport ágazatokban elért sikerek biztosították az ukrán lovak tenyésztésének létjogosultságát és nyereségességét.
Kezdeti sikerek a sportban
Különösen kedvező hatást gyakorolt a szovjet díjugratók 1959-es párizsi sikere, amikor a szovjet csapat megnyerte a nemzetek díját mindössze 4,25 hibaponttal. A csapat két tagja ukrán lovat lovagolt.
Óriási sikert ért el Erneszt Shabajló, amikor a Hamburgi ugróderby távját háromszor abszolválta hibátlanul, s csak gyengébb idővel szorult a 2-ik helyre. Boszton neve bekerült a neves verseny aranykönyvébe (anyja Obligacia magyar kanca, apja angol telivér).
Ez tette lehetővé, hogy egy nehéz periódus után a politika kedvezőbb szemszögből tekintett a lótenyésztésre, 1965. után pedig határozottan jobbá váltak a körülmények.
Következetes munka
A már többször említett P. J. Belán megvédte disszertációját és az Össz-szövetségi Lótenyésztési Kutató-intézet tudományos főmunkatársa, később tudományos titkára lett. 1961-1964 között beosztottjaival együtt felmérte a fajtacsoport aktuális helyzetét, szorgalmazta minden ukrajnai ménesben a fiatal lovak sport felkészítését egységes ajánlások szerint, némileg csökkentve a galopp-versenyeztetést. Az Össz-Szövetségi Kutatóintézet dolgozta ki részvételével a megváltozott tenyésziránynak megfelelő tenyésztési tervet, amelyet a Rosztv-Don-ban ülésező „Félvértenyésztők” tanácskozása egyhangúlag fogadott el. A terv betartásának tudományos ellenőrzését a Harkovi intézet biztosította az Össz-Szövetségi Kutatóintézet módszertani felügyelete mellett.
A „sport-tréning” elterjesztését a Kijevi Törzstenyésztési Tröszt (Kalantár A. A.) szorgalmazta és felügyelte, a módszertani képzéseket pedig az Össz-Szövetségi Intézet tenyésztési osztálya szervezte meg.